Belgyógyászat jelentése

Abban az esetben ha a páciens bizonytalan a tüneteivel kapcsolatban, vagy nem tudja, hogy milyen orvoshoz forduljon a panaszaival, akkor leggyakrabban a belgyógyászt szokták neki javasolni. Az orvosi területek közül a belgyógyászat integrálja leginkább az általános orvosi gyakorlat szintjén a többi orvosi szakterületet a megelőzés, gyógyítás és rehabilitáció szempontjából. Napjainkban már a belgyógyászatnak is megvannak a külön szakterületei. Ilyenek többek között a gyomor és bélrendszeri betegségekkel foglalkozó gasztroenterológia, a cukorbetegséggel foglalkozó diabetológia, a belső elváltozású mirigyekkel foglalkozó endokrinológia és a szív és érrendszeri megbetegedésekkel foglakozó kardiológia.
A belgyógyászati vizsgálat egyik fontos része a beteg kórtörténetének kikérdezése. Az orvos rákérdez a családban előforduló betegségekre, például a szív és érrendszeri, bélrendszeri, légúti, daganatos valamint anyagcsere betegségekre. A kórtörténet további fontos része a páciens korábbi betegségeinek megismerése.

A fizikális vizsgálat során az orvos megvizsgálja az általános belsőszervi állapotot, a test állapotát és a páciens tápláltságát. Megfigyelik a bőr és nyálkahártyák színét, tapintással megvizsgálják a pajzsmirigyet, nyirokcsomókat. Kopogtatással és hallgatózással vizsgálják a mellkast, a tüdőt, a szívet. Tapintással vizsgálják továbbá a perifériás ütőereket, viszereket, a has tapintásával megállapítják a has érzékenységét és a sérv jelenlétét. A vérnyomás és vércukorszint mérése is fontos vizsgálat. Ezeken kívül a belgyógyászati vizsgálat részét képezi még a mozgásszervek és idegrendszer vizsgálata és gyakori az EKG vizsgálat is.

A belgyógyász a korábbi leleteket is megvizsgálja, hiszen nem csak a páciens jelen állapotát kell megvizsgálni, hanem a korábbiakhoz képest bekövetkezett változások alapján tud megfelelő döntést hozni a javasolt terápiáról.